Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten

1998. november 28.


Ma betelik a felkent üzenetek tizenharmadik esztendeje.
 Gondolataimba merültem egész napon át. Eltûnõdtem azon, hogy miként kaptam a sok ki nem érdemelt kegyelmet.  Úgy éreztem, hogy "azok közül, akik hozzám hasonló nyomorúságos állapotban voltak, senki sem kapott Istentõl olyan nagy kegyelmet, mint én. Nagy volt Isten irgalma az én lelkem iránt.
 A királyok Királya vitt be engem királyi udvarába. Õ szólított engem nevemen, és hívott meg nagy lakomájára. Királyi bõkezûséggel bánt velem. És hogy még jobban kedvezzen nekem, irántam való, mindent felülmúló és túláradó szeretetében a királyok Királya megadta, hogy kiváltságos módon mindenkor királyi jelenlétébe léphessek. Hogy szabadon meglátogathassam és elhagyhassam királyi udvarát. Úgy tûnt, hogy nyomorúságosságom és semmiségem megnyerte tetszését. Megmentésemre felfedte elõttem a mennyet és a Földet, és mindazt a csodát, ami az ég alatt van. És hogy dicsérjem Szent Nevét, a mi Urunk és Istenünk megtanított arra, hogy miképpen foglaljam himnuszokba Nevét."
 

(Ezután angyalom vonta magára a figyelmemet. Megkértem, mint régen, hogy rajzoljon nekem valamit...)
 

Magasságbelinek leánya! Béke, béke! Lépj be Urunk örömébe! Egyedül Neki engedelmeskedj! Én, a te õrangyalod, a szívembõl adom neked ezt a rózsát. Méltányold és tanuld meg megismerni Urunkat! Térj be Szentséges Szívébe! Isten szólított téged, és te békét kötöttél Istennel. Én, Dániel, Isten szolgája, vittelek téged a Magasságbelihez. Ma örvendez a menny. Jöjj, közeledj bizalommal a kegyelem trónusához! Én, Dániel, megáldalak téged a Szentháromságban, Isten szolgája, Dániel

(Az Atya lehajolt a mennybõl és meglátogatott engem...)

 Vassulám! Semmi sem szerez nekem nagyobb örömet, mint az, ha összeszedett vagy jelenlétemben. Magasztald fel Szavamat!
 Én, az Isten, letekintek a mennybõl a szobádba, virágom. Te láttad dicsõségemet, megízlelted édességemet, és elnyerted jóindulatomat.
 Még mielõtt létrejöttek a hegyek, mielõtt bármi kisarjadt a Földön, én már kiválasztottalak téged, szeretett gyermekem, hogy dallamos éneket zengj háromszorosan Szent Nevem tiszteletére, és Szavammal életet adja megholtnak. Én bíztalak téged, gyermekem, születésedtõl fogva angyalom gondjára, hogy õrizzen, és hozzám vezessen.
 Látod? Mondhatja-e valaki: "Isten nem nyilvánította ki isteni hatalmát. Isten megfeledkezett teremtése iránt való szeretetérõl és hûségérõl."
 Ó Vassula! Tizenhárom balzsamos év telt el, a rád bízott, felszentelt üzenetek tizenhárom éve, hogy kijelentsd a népeknek akaratomat. Én szóltam, és te hittél... Én adtam neked ezt a mérhetetlen kincset, és eltöltöttem nemzedékedet illatom áradatával. Kívül-belül illatossá vált minden lélek, aki kinyitotta elõttem szíve ajtaját. Édességem behatolt a csontvelõkbe...
 Nem tudtad, hogy ha megígérek valamit, azt be is tartom? Gyermekem, hajolj most arra a Szívre, amelyhez Fiam, Jézus Krisztus van a legközelebb, és ne feledd: meg fogom munkálni ezt a nemzedéket, és megértetem velük, hogy a halhatatlanságnak a Háromságos Istennel való rokonság az alapja. Az a szándékom, hogy minden lelket a szeretetnek isteni és bensõséges egységébe vigyek, és átistenítsem õket a mi egyetlen lényegünkben és egyetlen akaratunkban...

Légy áldott! Én, a te örök Atyád az egész menny színe elõtt megáldalak téged homlokodon isteni szeretetem kenetével.

1 nem léteztem addig, amíg Jézus életre nem hívott
2 a Szentháromsághoz