Stefano Gobbi által kapott üzenetek 1988
1988. április 2.
Nagyszombat
Szomorúságom fájdalmában
„Nagyszombat van.
Nagy fájdalmam napja ez.
Szakadatlan imádságom napja ez.
Ebben a nekem szentelt Mária-évben ez a nap egybe esik a hónap első szombatjával.
Eljöttem az égből, hogy megkérjelek benneteket, ajánl játok fel nekem az öt első szombatot.
Leányomtól, Lúcia nővértől kértem ezt 1925. december 10-én, amikor a pontevedrai kolostorban tartózkodott.
Azt kértem, hogy töltsék ezt a napot az engesztelés szellemében azokért a megbántásokért, amelyekkel égi Édesanyátokat illetik.
Miért kértem a hét napjai közül tőletek a szombat felajánlását?
Azért, hogy emlékezzetek azokra a fájdalmas órákra, amelyeket azon az egyetlen napon éltem át, amikor Fiam nélkül maradtam.
Jézus teste holtan fekszik az új sírba helyezve és én szüntelen imádságban virrasztok gyötrő fájdalmamban, a hit, a szeretet és a remény bensőséges egységében az Atyával, aki kimondhatatlan várakozásom sebei fölé hajol isteni vigasztalása csókjával.
Azt szeretném, hogy ma legyetek mind mellettem, fájdalmas Anyátok mellett, hogy megvigasztaljatok, és hogy megtanítsalak benneteket bizalommal imádkozni, engedelmesen szenvedni, a szív tisztaságával szeretni, rendíthetetlen bizonyossággal hinni, hősiesen szeretni a látszat ellenére is.
Ez a nap virágként nyílt ki szeretetem, fájdalmam, hitem és biztos reményem hősiességéből.
Ez az a nap, amikor szomorúságom fájdalmába gyűjtelek benneteket és kinyitom nektek az ajtót, hogy mindnyájan betérhessetek lelki anyaságom biztos lakhelyére.
Ez a nap a ti megnyugvástok napja.
Ezért meghívlak benneteket, ajánljátok nekem az első szombatokat, egybekötve a Szent rózsafüzér imádkozásával, a titkain való elmélkedéssel, szentségi gyónással és engesztelő szentáldozással, Szeplőtelen Szívemnek tett felajánlástok megújításával.
Ily módon jóvátehetitek azokat a nekem okozott meg bántásokat is, amelyek miatt Szívem annyit szenved.
Ama terjedő tévedések között égi Édesanyátok személyét és tiszteletét érintő tévedések is vannak.
Egyesek szeplőtelen fogantatásomat és kegyelemmel teljes voltomat tagadják. Mások nem hisznek többé örök szüzességem nagy kiváltságában, isteni és egyetemes anyaságomban.
Eltávolítják tőlem azokat a fiaimat, akiknek különös szükségük van rám: a gyermekeket, a kicsinyeket, a szegényeket, az egyszerűeket, a bűnösöket.
Ezenfelül az istentisztelet helyéről gyakran eltávolítják képeimet is.
Azt kérem, terjesszétek el ma ismét az öt első szombat ájtatosságát e megbántások kiengesztelésére, amelyekkel égi Édesanyátok Szeplőtelen Szívét illetik.
Kértem ezt századotok első szakaszában, ma visszatérek, hogy újra kérjem, mialatt e század igen fájdalmas vége felé halad.
Hogyha megteszitek azt, amit tőletek kérek, akkor mindinkább elterjed az irántam való tisztelet. Akkor majd kifejthetem nagy hatalmamat, amelyet a legszentebb Háromság adott nekem.
Fiam, Jézus dicsőséges diadalában az emberiség teljes megújulásának új korszakát tudom így előkészíteni.”
