LELKEK A SÁTÁN HATALMÁBAN
1987. augusztus 5.
Jézus?
Egho imei. 1 ![]()
Köszönöm Neked e kegyelmet. Tudom, arra szántad, hogy másokat is táplálj vele, mégis az enyém.
Hosszú órákon át leszünk együtt,
te és én. Vassula, ugye mondtam neked, hogy a tudós nem érti meg mindazt, ami a Lélektől való? A filozófiát nem lehet összehasonlítani a lelki élettel. Soha!
Ez egyik fő oka annak, hogy miért gúnyolnak majd téged mindazok, akik hatalmon vannak, és bölcsnek tekintik magukat. Megvetnek, elkedvetlenítenek, vizsgálgatnak. Így készülj fel kedves, hogy farkasok üldöznek majd. Ne félj, melletted
leszek.
Sóhajtottam.
Minden csak tovatűnő árnyék, Vassula, ne kedvetlenedj el! Melletted leszek.
Arra gondoltam, milyen rosszul érzem magam a "száműzetésben", és mennyire irtózom tőle. Amit régi életemben szórakoztatónak gondoltam, az most fájdalmat okoz. Már nem örülök többé ezeknek a dolgoknak, elviselni sem tudom őket... Különc vagyok.
Tudom, támaszkodj rám!
Elkeseredtem.
Vassula, Vassula, te már nem örülhetsz úgy az e világi elfoglaltságoknak, mint azelőtt, hiszen ez az én akaratom. Nem akarom, hogy ezekkel
foglalkozz!
Jézus?
Én vagyok. Nézz kezemre, nézd
Vassula, vérzik.
Vassula, keltsd életre Egyházamat, hallgass rám! Látod mennyi vér folyik végig két karomon? Szenvedek!
Uram, miért adsz nekem ennyi fájdalmat, és miért mutatod meg mindezt nekem?
Olyan élő volt a látomás, azt hittem, hogy Vére rácsöppen e füzetre.
Hogy megértessem veled, mennyire szenvedek, kedves, amikor oly sok lelket látok a Sátán hatalmában.
Engedd, hogy mindvégig
felhasználjalak.
Szeretlek.
Légy velem! "Mi ketten". Mindig emlékeztetni foglak rá.
"Mi ketten" 2
Szeress engem!
1 Én vagyok ő görögül.
2 Amikor a "mi" szót mondta, úgy tartotta mutatóujját, mint amikor a tanító magyaráz.
