Jónás vallomása

2018.06.09

„Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe,

és megcsendesedik a tenger ellenetek, mert tudom én,

hogy énmiattam van ez a vihar rajtatok.”

Olyan nehéz volt ezt megtanulni,

Lábaidhoz összetörve odahullni,

És elsírni csendesen és halkan:

Te hívtál, de én mást akartam.

Az életemből életed kihagytam,

Terveimet nélküled faragtam

Futottam előled, tagadtam léted,

Pedig ott éreztem nyomomban a lépted.

Másoknak szemében a szálkát kutattam,

Míg magaméban a gerendát otthagytam.

Életem lapját a szélvész felkapta,

Bűnös szenvedélyek átcsaptak rajta.

Téged okoltalak, embert hibáztattam,

Nincs Isten, nincs ember, ki segítsen rajtam,

És Te nem feleltél míg meg nem tanultam:

Magam hibáztatni és siratni múltam.

Olyan nehéz volt ezt megtanulni,

Lábaidhoz összetörve odahullni,

És elsírni csendesen és halkan,

Hogy, ami botlás volt az életemben,

Ami szenvedés volt belül a lelkemben,

A könny, amely fájón égetett,

A szív, amely annyit szenvedett,

A tervek, amik összedőltek,

Az álmok, amik összetörtek,

Az élet, mely eddig sötét volt,

Mint a beborult őszi égbolt,

Mindez azért volt, mert én akartam,

Az életemből életed kihagytam,

Terveimet nélküled faragtam,

Az életemből életed kihagytam.

Énmiattam! Énmiattam! Énmiattam!

Megosztás:

| Kategória: Összegzés | Cimkék: jónás | Hozzászólások

Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten

Jónás vallomása

„Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe,

és megcsendesedik a tenger ellenetek, mert tudom én,

hogy énmiattam van ez a vihar rajtatok.”

Olyan nehéz volt ezt megtanulni,

Lábaidhoz összetörve odahullni,

És elsírni csendesen és halkan:

Te hívtál, de én mást akartam.

Az életemből életed kihagytam,

Terveimet nélküled faragtam

Futottam előled, tagadtam léted,

Pedig ott éreztem nyomomban a lépted.

Másoknak szemében a szálkát kutattam,

Míg magaméban a gerendát otthagytam.

Életem lapját a szélvész felkapta,

Bűnös szenvedélyek átcsaptak rajta.

Téged okoltalak, embert hibáztattam,

Nincs Isten, nincs ember, ki segítsen rajtam,

És Te nem feleltél míg meg nem tanultam:

Magam hibáztatni és siratni múltam.

Olyan nehéz volt ezt megtanulni,

Lábaidhoz összetörve odahullni,

És elsírni csendesen és halkan,

Hogy, ami botlás volt az életemben,

Ami szenvedés volt belül a lelkemben,

A könny, amely fájón égetett,

A szív, amely annyit szenvedett,

A tervek, amik összedőltek,

Az álmok, amik összetörtek,

Az élet, mely eddig sötét volt,

Mint a beborult őszi égbolt,

Mindez azért volt, mert én akartam,

Az életemből életed kihagytam,

Terveimet nélküled faragtam,

Az életemből életed kihagytam.

Énmiattam! Énmiattam! Énmiattam!

Jónás vallomása hozzászólásai

Szólj hozzá