ERRE A KÜLDETÉSRE RENDELTELEK
1989. augusztus 16.
Béke, gyermekem! Szeress úgy, ahogyan én szeretlek téged! Érezz, ismerj fel és érints meg, amikor meglátsz. Nem ezt kértem tõled, gyermekem?
De igen, Uram.
Megteszed? Most? Igen, fogd meg a kezem! Ismerj fel engem ebben a békében, amelyet én adok neked... ismerj fel a szeretetben, amelyet neked
adok.
Miért kell nekem még ebben a számûzetésben lennem? Végtelennek tûnik, Uram.
Tudom, de én erre a küldetésre rendeltelek, amelyet hamarosan
véghezviszel. Nem hagylak el, és gondom lesz rá, hogy dicsõíts engem. Vassula, maradj közelemben! Megteszed ezt nekem?
Szeretnék Neked mindig engedelmeskedni, Uram.
Sohasem fogsz bennem csalódni. Ragaszkodj hozzám, ne feledd, hogy én vagyok a te Nevelõd! Mi ketten?
Igen Uram, mindörökre.
