AZ ELSÕ PARANCSOLAT

1990. január 8.

Uram?

Én vagyok.

Mindez oly hihetetlen!

Ó Vassula, én vagyok! Én akartam, hogy követem légy... Még legutolsó teremtményemnek is adok. Kedves, irántad való szeretetem nagyobb annál, hogy bárki is megérthetné. Én akartam, hogy szeress, és a többit hagyd rám! Mindegyikõtöktõl azt kértem, hogy teljes szívetekbõl, teljes lelketekbõl és egész elmétekbõl szeressetek! Ez a törvényem, ez a legnagyobb és az elsõ parancsolat. Megáldalak. Áldj engem! A Szeretet gyönyörségét leli benned.

Áldott légy Uram!

AZ ELSÕ PARANCSOLAT hozzászólásai

Szólj hozzá

Kereső

 

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

2022. május 2-a óta szerkeszthetlenek:

 

Belépés
0.02 mp